Honnan ered a fenyőbútor? (II. rész)
Magyarországon a fenyő tagadhatatlanul az egyik legnépszerűbb faanyag. De mégis hogyan lett az egyik legelterjedtebb és legmegbízhatóbb fafajta hazánkban? Mikortól használjuk, no és miért?
A borovi fenyőt a 19. század vége óta értékes bútorfája miatt is ültetik. Mára Magyarország legelterjedtebb fenyőfajává vált: 2006-ban 131 000 hektáron nőtt – az a fenyőerdők 60%-, összes erdőterületünk 7%-a.[1]
A fenyőbútorok ma is kimondottan népszerűek a piacon, ezenfelül az évek alatt bizonyították időtálló mivoltukat is.
Mivel a fenyő, mint korábban említettük alapvetően puha fa, így könnyű vele dolgozni, könnyedén munkálható, faragható, emellett pedig anyagát tekintve rendkívül strapabíró is.
A korábbi évszázadokban készített bútorok nagyrésze még ma is olyan pompájában megtekinthető, ahogy régen, mindössze egy kis elszíneződés tapasztalható a fa színét tekintve, azonban immáron ez is kiküszöbölhető a megfelelő lakkozás és pácolás kiválasztásával. Fontos, hogy ápoljuk a fenyőbútorokat, hiszen úgy őrizhetik meg igazán eredeti színűket és formájukat az utókor számára.
Bár sok bútorgyártó cég nem vészelte át a rendszerváltást, de a Komforttéka nem tartozik közéjük. A cég már több, mint 35 éve árul már a 17. századtól kezdve méltán népszerű fenyőbútorokat a hálószobabútoroktól kezdve az étkezőkön át egészen a nappalik berendezéséig, melyeknek lakkozását, pácolását és festését is vállalják szakszerű körülmények között.
[1] Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 57–58. Szépia Könyvkiadó
