Magyarországon a fenyő tagadhatatlanul az egyik legnépszerűbb faanyag. De mégis hogyan lett az egyik legelterjedtebb és legmegbízhatóbb fafajta hazánkban? Mikortól használjuk, no és miért?
A fenyőbútorok és a 17-18. században indultak hódító útjukra az országban, amikor elsősorban hálószobabútor-darabokat kezdtek belőlük gyártani. Ekkoriban, a császárság és királyság időszakában, a nemesség bizony minden erejével sokszor azon volt, hogy lekoppintsa az uralkodók életmódját, és ez alól nem volt kivétel az otthonok berendezése sem. Ám míg az uralkodóosztály bútorai általában sötét, egzotikus keményfából készültek, addig eme fafajtákat a nemesség nem tudta megengedni magának, így egy újfajta alapanyag után kellett néznie. És ez a pénztárcabarát, ugyanakkor stabil megoldás lett a fenyőbútor.
Mivel a fenyő alapvetően puha fafajta, így könnyen és gyorsan tudtak vele jól dolgozni a manufaktúrákban, a kor stílusjegyeit rajta hagyva a bútorokon. A tizenkilencedik századra a fenyőbútorok igencsak széles körben elterjedtek az egész országban; legfőképp a hálószobákba vették be magukat, hisz a díszített ágyvégek és gazdag gardróbszekrények akkoriban igen nagy divatnak örvendtek. A hálószoba mellett azonban a fafajta idővel a nappalikba és az étkezőkbe is bevette magát, szépen-lassan egyeduralomra szert téve a bútorgyártásban.
Az 1800-as években emelt népszerűségén, hogy elkezdték festeni is a bútorokat, így még több otthon számára tették őket kívánatossá, nagy változatosságot teremtve meg ezzel a hazai bútorpiacokon.
